2007 nyarán 16 napot töltöttem Németországban, Mettenben. Az utazást hosszú pályázási, kiválasztási folyamat előzte meg.
Még a tél folyamán hívta fel a némettanárnőm a figyelmemet erre az ösztöndíjra. A DSA-nak (Deutsche Schüler Akademie) van nemzetközi, multinacionális tábora is. Öt ország diákjai (Németország, Szlovákia, Csehország, Románia és Magyarország) vehetnek ezen részt. Több száz jelentkező közül választották ki összesen hetvenhatunkat, hogy négy kurzusra felosztva Németországba utazhassunk. A kurzusokra a kiválasztottak között is nagy volt a konkurencia, igaz négy teljesen különböző ágazattal foglalkozó műhelymunkát kínáltak (biológia, informatika, matek, média), én a „Média hatása napjainkba” elnevezésűbe kerültem, ami eredeti célom is volt.
Az öt országból nagyon értékes csapat verődött össze, sok tehetséges, céltudatos fiatal (ahogy kint neveztek minket „hochbegabt”). Mi magyarok, tizenketten kivételesen összetartókká váltunk a hosszú összezártság alatt. Közhely nélkül állíthatom, hogy szereztem 2-3 barátot, akikkel mostanáig szinte napi kapcsolatban vagyunk.
Az akadémia egészét erre a két és fél hétre egy katolikus kolostor mellett álló egyházi iskola és annak kollégiumépülete látta vendégül. A puritán környezetet gyorsan megtöltöttük jókedvvel.
Szigorú napirendet kellett betartanunk, ám ezt mégsem volt terhes számunkra. Délelőtt és délután is volt egy hosszú műhelymunka, ám ezek között amatőr színjátszást, kórust, különböző sportágakat és sok más érdekességet (origami, tangó, thai masszázs) próbálhattunk ki. A napokat vegyes nemzetiségű csoportokban töltöttük, sőt a szervezők még arra is figyeltek, hogy a kétágyas szobákban is más-más országból érkezők legyenek. Természetesen ez is, mint az egész program a nyelvtanulásról, új gondolkodásmódok megismeréséről szólt.
Esténként sem volt szabadprogram, ám ilyenkor mindenki szívesen részt vett a vetélkedőkön, illetve az országprezentációkon. Büszkén mondhatom, hogy a talpraesett, igazán belevaló magyar csapatunk ezeken az estéken igen jól szerepelt. Kiemelendő, és számomra külön nagy élmény, hogy két felvidéki lány és egy erdélyi fiú mindvégig velünk volt, és nem azzal az országgal, akikkel érkeztek. Ez megint mutatja, hogy mennyi tapasztalatot gyűjthettünk tanulás és tudományos szövegírás mellett emberileg.
A kint eltöltött időről nehéz összefoglalóan, mások számára érdekes módon írni. Egyszerűen át kell élni a müncheni kirándulást, vagy azt, hogy milyen érzés egy falu előtt kórusban színpadra állni ill. színházi darabot előadni. A sok tanulás és kötelesség között azért jutott időnk a szórakozásra is, igaz csak éjszaka, mikor nem volt más dolgunk. A kolostori hangulat senkit nem feszélyezett és a vegyes banda nagyon jót mulatott ilyenkor. Talán ez egy új tapasztalat volt az itthoni iskolarendszerhez képest; a szabadidőnket (igaz csak éjjel), de nem szabályozták, bármit csinálhattunk, ha nappal az elvárt magas szinten teljesítettünk.
A kurzusomon kivételesen komoly munka folyt egy cseh és egy német kurzusvezető irányítása alatt. Szerkesztettünk újságot, készítettünk PR-stratégiát, elemeztünk híradásokat stb.
Úgy érzem a Mettenben eltöltött 16 nap alatt több lettem. Nem csak a nyelvtudásbeli előnyökre gondolok, hanem megtapasztaltam, hogy sok olyan hasonló fiatal van, mint én. Emellett annyi eddig idegen szituációba kerültem, hogy emberileg is tanultam. Mindenkinek ajánlom, hogy ha teheti, hasonló ösztöndíjprogramokon vegyen részt.
Káldy Zsolt, 12.C.
