A 13-14. évfolyam logisztikai osztályok szakmai kirándulásáról

2012. ápr. 19 Szakképzés, Tóth László
A 13-14. évfolyam logisztikai osztályok szakmai kirándulásáról

Idén is sor került a 13-14. évfolyamos logisztikai osztályok szakmai kirándulására.

A korai indulás kicsit lankasztotta a kedvünket, és volt, akinek túl korainak bizonyult a reggel hét óra, így lemaradt a party-busz indulásáról.

Hólyagrepesztően lassú sebességgel jutottunk el egyik benzinkúttól a másikig, így röpke négy óra alatt odaértünk első úti célunkhoz, Szentgotthárdra, az Opel gyárba. Elképzeléseinkkel ellentétben nem sok motort láttunk legördülni a futószalagokról, de megtanultuk, hogy az Opel márkajelében nem „Z” betű van, hanem egy villám. A másfél órás gyárlátogatás alatt láttunk rengeteg automatizált gépet, néhány futószalag mellett dolgozó embert, sárga és szürke sávokat. Egyik osztálytársunk jóvoltából megtanultuk, hogy a hengerfej szaga beeheti magát a hajunkba. ;-)

Mindezen izgalmak után újabb három órás buszozás várt ránk székesfehérvári megállással, ahol egy logisztikai központot látogattunk meg. A túlságosan szakmainak hangzó név ellenére ez nem volt más, mint egy nagy raktárépület. Magas állványok sora, tele szállításra váró árukkal.

Egy nagymenő targoncás megcsillogtatta tudását, miközben az éppen beérkező kamiont rakodta ki a speciálisan erre a célra kialakított ajtón keresztül. Mi pedig érdeklődve figyeltük a kirakodási folyamatot. Néhányan kedvet kaptak ahhoz, hogy maguk is kipróbálják a targoncázás ősi mesterségét. Sajnálatukra csak egy fotó erejéig élvezhették az e pompás jármű nyújtotta kényelmet.

Ezután elérkezett a várva-várt pillanat, beléphettünk egy nagy áruházba, ahol feltölthettük étel és ital készleteinket, majd, mikor mindenki méltóztatott visszafáradni a buszra, elindulhattunk a szálláshelyünkre.

Elhaladva egy ötcsillagos szálloda mellett, este fél 7-kor érkeztünk meg az Ifjúsági táborba, ami szálláshelyünkként szolgált. Szerencsére kellemes csalódás volt a szálló, ami a modern építészet jellegzetességeit hordozza magában. Miután a csoport kisebb egységekre bomolva birtokba vette a négy ágyas szobákat, megkezdődhetett az aznapi szülinapos ünneplése. Először még klikkesedtünk, aztán ahogy a hangulat emelkedett, a csoportok vegyülni kezdtek, az emberek kezdték megismerni egymást. Éjféltől kezdődött a másik szülinapos ünneplése. A „tivornyázás” hajnali 5-ig tartott, de 6-kor már újra talpon voltunk. Mire mindenki összeszedte magát, és úgy-ahogy kitakarítottuk a szállást, elérkezett az indulás pillanata.

A csupán öt órán át tartó hazafelé vezető út, némelyeknek gyötrelmekkel teli volt, ismeretlen okokból „kifolyólag”. Közben vethettünk egy pillantást a Köröshegyi völgyhídra is. Mivel a lányok most is küszködtek sűrű mosdóba járási kényszerükkel – némi bosszankodást okozva tanáraiknak – egy nem tervezett megállót is be kellett iktatni, melynek segítségével elkerültük a kisebb-nagyobb baleseteket.

Fél négy körül hazaért a fáradt társaság, és legnagyobb bánatunkra elérkezett a búcsú ideje. Mindenki sajnálta, hogy csak 2 napos volt a szakmai kirándulás, melyen sok hasznos dolgot tanultunk.
 



Írták: Homlódi Délia és Lutz Klaudia 13.A osztályos diákok

Megosztás, e-mailben küldés, nyomtatás


 


Új komment írása










* kommented nem kerül ki azonnal, ám azt rögtön továbbítjuk moderálásra, és ha nem sérti moderálási elveinket, a legrövidebb időn belül itt láthatod