Idén március 31. és április 3. között rendezték meg a 38. Kárpát-medencei Középiskolás Irodalmi Pályázat sárvári irodalmi táborát.
3 kategóriában lehetett jelentkezni: vers, próza, tanulmány. A több száz beküldő közül 54 pályázót hívtak meg a média által minden csatornán népszerűsített eseményre.
Megérkezésem napján, kedd este zajlott le az ünnepélyes megnyitó, ahol többek között a város polgármestere is felszólalt. Az ezt követő napok nagy részét a szakmai program töltötte ki, melyben a zsűri tagjai (Baán Tibor költő, Bertha Zoltán irodalomtörténész, Gere Zsolt költő, irodalomtörténész, Jámborné Balog Tünde prózaíró, Kemény István költő, Mezey Katalin költő, műfordító, Papp Márió költő, műfordító, Szénási Zoltán irodalomtörténész és Vörös István költő, műfordító volt.) meghallgatták a verseket, prózákat, majd azokat építő jellegű kritikákkal, segítő véleményekkel látták el. Nagyon tetszett az írások sokszínűsége, a különböző szemléletmódok, hozzáállások, az, hogy mindenki máshogy építette fel a szövegét. Az bizonyos, hogy mi, diákköltők, diákírók sokat tanultunk ez a néhány nap alatt. Nem volt idő a semmittevésre, hiszen a szervezők jobbnál jobb programokkal láttak el minket.
A helyi vár múzeum részébe is ellátogattunk, ahol a Nádasdy családról tudhattunk meg sok lényeges információt. Már az elején -a közös érdeklődési kör miatt- nagyon jó társasággá kovácsolódtunk össze, elválaszthatatlan barátságok, világraszóló ismeretségek alakultak ki. Az estéket is együtt töltöttük. Minden pillanat élvezetesen telt, az irodalom útjait járva szellemileg felfrissültünk. A szállás, illetve az étel minősége kiváló volt, messze meghaladta az elvárásaimat.
A csütörtöki gálaesten mindenki felolvasta az egész nagytermet betöltő közönség előtt a művét, akik azokat hálásan fogadták. Mindenki bőségesen kapott könyvjutalmakat, így most nagyon hosszú időre el vagyok látva olvasnivalóval. Visszatérő vendég volt Kemény Zsófi és Purosz Leonidasz, akik a múltban nagyon jó helyezést értek el ezen a megmérettetésen, most pedig irodalmi körökben híresek. Zsófinak ez idáig két nagy sikerű könyve jelent meg. Ezt követte a búcsúest, ahol mindenki érezte, hogy most lehet utoljára kiélvezni egymás társaságát, az éjszakába nyúlóan beszélgettünk. Másnap reggel korán indultunk. Nekem vissza kellett mennem Pécsre, de éreztem, hogy itt valami elkezdődött, hogy ez nem csak egy szokványos találkozó volt: ez a néhány nap is formált rajtam, jobbá tett. A műhelymunkán kapott tanácsokat maradéktalanul megfogadom. És tudom -ahogy a polgármester is fogalmazott-, hogy habár valójában Pécsen, de Sárváron IS születtem.
Bánki Benjámin
További információ:
Stop.hu
http://www.stop.hu/kultura/kozepiskolas-diakirokat-diakkoltoket-dijaztak-sarvaron/1314001/
