A "Határtalanul" elnevezésű pályázat megnyerése biztosította nekünk, a Pódium tagjainak, hogy egy határon túli iskola egy osztályával dolgozzunk együtt, hogy tanuljunk egymástól, jobban megismerjük egymást, illetve az összmagyar kultúrát, ezzel is ledöntve az országok közötti határvonalakat.
A sepsiszentgyörgyi Mikes Kelemen Elméleti Líceumról van szó, amely pár napra vendégül látott minket március 10-e és 12-e között, valamint mi is szeretettel fogadtuk őket április 8-tól 10-ig kis hazánkban.
Zajosan, de éppen ezért kellemesen telt az Erdélyben töltött idő. Nappalainkat azzal töltöttük, hogy Olgi néni körbekalauzolt minket szülőhazájában: többet beszélt a tájakról, mint a tájak önmagukról. Nekem leginkább az erdélyi fák tetszettek a fogarasi havasok területén, amelyek sűrűn, precízen voltak egymás mellé rendezve, egészüket hó fedte. Múzeumból múzeumba mentünk, sok mindent megismertünk az ottani szokásokból, hagyományokból, a helyi különlegességekről, illetve közös történelmünkről. Betekintést nyertünk a parajdi sóbánya falai közé, jártunk a Gyilkos-, a Bilea-, a Medve- és a Szent Anna-tónál, megcsodálhattuk Déva és Vajdahunyad várát, körbenéztünk Arad, Nagyszeben, Korond, Alsócsernáton, Kézdivásárhely, Zágon, Szováta, Farkaslaka, Csíkszereda városában és környékén. Úgy érzem, nagyon jól kijöttünk egymással, valahol mind összetartozunk, az apró eltérések pedig csak érdekesebbé, izgalmasabbá tették a kapcsolatainkat. A diákok jólneveltek, jószívűek voltak, mindegyik egy külön szerethető egyéniség, éppen ezért szabadidőnket, ha tehettük, velük töltöttük. A buszban sosem állt meg az élet – mikor már végre elaludtunk, Olgi néni abban a pillanatban egy jó erdélyi anekdotával, még sosem hallott információcsokorral bombázott minket. A Pódium is még jobban összeszokott, itt alakult ki belőle egy nagy, egymásra támaszkodó egység.
Már nagyon vártuk, hogy az erdélyi csapat végre megérkezzen hazánkba. Minden nálunk töltött napjuk tartalmasan telhetett, hiszen a közös műhelymunka és foglalkozás mellett Pécs belvárosában, Siklóson, Harkányban és Szigetváron tehettek egy nagy sétát, nézhettek körül, relaxálhattak a gyógyfürdőben. Egyik este a Babits kórusa külön produkcióval lepte meg őket, egy másikon pedig bemutathattuk a sok együtt töltött délután eredményét, munkánk gyümölcsét: Tamási Áron Szép Domokos Anna című novellájából készített színdarabunkat előadóest formájában, ahol a közös produkció mellett ők néptánc bemutatóval, mi rövid versszínházzal leptük meg egymást és közösségünket.
Ez alatt a néhány találkozás alatt is maradandó barátságokra, új értékekre, emberi jókra tehettünk szert. A program minden szempontból sikeresen zárult.
Bánki Benjámin 9. B