I. Műhely: A zene, mint az identitás kifejezője

A műhelymunka fő célja más zenei kultúrák megismerése és megértése, kapcsolatok teremtése volt. Mindenki a saját hazájára jellemző zenedarabot hozott magával, amelyet közösen meghallgattunk, megbeszéltünk és feldolgoztunk. Azt állapítottuk meg közben, hogy nincs feltétlenül szavakra szükség a megértéshez. A zene sokszor többet mond, mint ezer szó. Ezen a két napon sokat tanultunk, sok embert ismertünk meg, és sokmindent tudtunk meg a többi résztvevő országról. Az első nap nehezen lendültünk bele, mert többen meg voltak hűlve és nemigen tudtak énekelni, mégis örömöt okozott a többi lelkes zenerajongóval együtt énekelni. Érdekes volt idegennyelvű énekeket megtanulni. Eleinte nehezen ment, de ezt az akadályt is leküzdöttük. Az utolsó napon a fellépésre készültünk, s mondhatjuk, hogy mindenki nagyon igyekezett mind a próbákon, mind a bemutatón a legjobbját adni.

 

 

II. Műhely: A jövő: fekete-fehér - színes

Első napon mindenki bemutatkozott, aztán megismertük a kollázs történetét és a különböző technikákat. Bemutattuk egymásnak azokat a fényképeket, amelyeket otthon készítettünk a városunkban. Aztán négy kiscsoportot alkottunk, minden ország külön, mert az otthonról hozott képekből készítettünk kollázsokat. Fekete-fehéret, meg színeseket is. Második napon mindenki egyedül dolgozott, aztán a kis képeket egymás mellé ragasztottuk. Elkészült egy kollázs 4 különböző brünni felhőkarcolóval, egy egy magányos gyerekkel, aki a jövőtől fél, egy, amely különböző momentumokat variál: kilátás az ablakból, a földalattiból, a villamosból…, egy olyan kollázs, amely színes és azt sugallja, hogy mit várunk a jövőtől, s egy olyan, amelyik fekete-fehér és azt árbázolja, hogy mit nem szeretnénk többé. Ezeket a műveket a megyeszékhely házában mutattuk be a sajtó és a televízió jelenlétében.

 

III. Műhely: Az ifjúság imázsa

Első dolgunk az volt, hogy bemutatkoztunk egymásnak, majd meghallgattuk PhDr.Petr Macek előadását. Arról beszélt, hogy a társadalom képe az ifjúságról állandóan változik, ezért soha nem lehet pontosan tudni, hogy az ifjúság pillanatnyilag éppen milyen benyomást kelt a társadalomban. Megkérdezte, hogy nekünk mi a véleményünk a mai ifjúságról, arra kért, hogy készítsünk egy asszociogrammot. A legtöbbünknek az volt a véleménye, hogy a mai ifjúság túlságosan lusta és szemtelen. Abban azonban megegyeztünk, hogy az ifjúsági réteg alapvetően nem változott. 400 vagy 900 évvel ezelőtt is ilyen volt. Ami változik, az az imázsa csupán.

Kiselőadásokat is tartottunk az itthon végzett kutatásainkról. Sok kép, plakát, számok és grafikonok tarkították az előadásokat. A csehek és a szlovákok az ifjúság öltözködési szokásait állították a középpontba, az osztrákok az ifjúságot érő negatív véleményeket gyűjtötték csokorba, a magyarok az ifjúság társadalmi helyzetét vették górcső alá feltárva a mai kor pozitív és negatív hatásait, amely ezt a réteget két pólus felé taszítja.

A második napi munka különös odafigyelést igényelt, mert ámbár kiscsoportokban folyt az előkészület, egységes és átfogó bemutatóra készültünk. A moderátorunk igyekezett a munkát izagságosan felosztani közöttünk. Miután elkészítettük a szöveges részt, próbákat tartottunk. Úgy érezzük, hogy a prezentáció jól sikerült.

 

IV. Műhely: Sporttal a korlátok és a társadalmi előítéletek ellen

A műhelyben a négy ország képviselői alaposan körüljárták a témát. Aztán bemutatták egymásnak az otthon végzett munka eredményét. Mindenki más aspektusból dolgozta fel a témát otthon, ezért minden bemutatót heves vita követett. Nagyon érdekes volt. Miroslav Brychta volt az egyik vendégünk, aki tolószékes profi teniszező. Kérdéseket tehettünk fel neki, amelyeket nagyon alaposan és részletesen válaszolt meg. Megtudtuk tőle, hogy miként lehet egy ilyen hatalmas hátrányt leküzdeni. A másik vendégünk Mag. Ondrej Tomek cseh tévé riporter volt, aki power point segítségével mutatta be nekünk a sport és a televíziózás összefüggéseit. Végül kiscsoportokat alkottunk, hogy előkészítsük a bemutatót, hogy a többi résztvevő is tudomást szerezhessen a mi közös gondolkodásunk eredményeiről. A műhely munkáját az alábbi weboldalon tekinthetitek meg:

http://www.gymnaslo.cz/unesco/de/viden.php

 

 

 

V. Műhely: Az idegenek vendégeink vagy ellenségeink?

Ez nagyon komoly téma, amelyről sokat lehet beszélni, de kell is. Minden országban más a hozzáállás az „idegenekhez”. A téma kapcsán a belföldi és külföldi lakosok együttélési problémáiról beszélgettünk. A négy ország képviselői különféle előkészületeket tettek a téma bemutatására. A csehek egy kérdőívet készítettek és annak eredményét elemezték ki alaposan, a szlovákok power point-bemutatót tartottak, a magyarok és az osztrákok filmet forgattak.

Az együttélést csupa előítélet szövi át, amelyek között negatív és pozitív is előfordul. A negatív előítéletek különösen nehezítik az együttélést, ezért le kell küzdeni őket. A beszélgetés során azt állapítottuk meg, hogy a köztudottan szegény országokkal és az általunk kevésbé ismert országokkal szemben több az előítéletünk. Ennek az lehet az oka, hogy semmi tapasztalatunk nincs azokkal az emberekkel kapcsolatban, akik ezekben az országokban laknak.

A különböző nemzetek megítélése országonként különbözhet. Az osztrákok például a lengyeleket tolvajoknak tartják, a csehek azonban szorgalmas üzletembereknek ismerik őket. Az ukránok megítélése is különböző. Egyfelől nagyon dolgos, derék embereknek jellemzik őket, másfelől iszákosoknak.

Az előítéleteket a történelem is meghatározza. Erre jó példa az osztrák-magyar monarchia. Ennek hajdani tagjai az osztrákokat barátságos, kedves, elegáns üzletembereknek írják le.

Az előítéletek lebontására úgy kerülhet sor, ha minél több kapcsolatot teremtünk a külföldiekkel, sokat utazunk, vagy ilyen projekteket bonyolítunk le, mint ez az UNESCO által kezdeményezett. Ennek során a nyelvnek és a külsőnek nem szabad fontosnak lennie. A mai új szituációban ez különösen fontos, mert az itt résztvevő országok mindegyike tagja az EU-nak. Ez a találkozó is fontos, mert Ausztriának sok tapasztalata van a külföldiekkel kapcsolatban, a többi országnak még sokat kell tanulnia e téren. Alapjában véve az előítéletek kapcsán az ember jelleme a legfontosabb. Minél szívélyesebben fogadjuk a messziről jötteket, annál jobban érzik magukat nálunk, s ez annál jobb együttélést eredményez.