I. 1543-ig.

II. A hódoltság kora és az újrakezdés évtizedei

III. Pécs szabad királyi város évtizedei

IV. A XX. század

I. Története 1543-ig

Az egyházmegye létrejötte előtt már jelentős keresztény hagyományokkal rendelkezett
a püspökség székvárosa. A terület római kori központja, Pécs elődje, Sopianae város volt,
amely virágkora a 4. századra tehető. A 3. sz. végén (kb. 297) történt közigazgatási
átszervezés nyomán, Pannonia Inferior tartomány D-i részéből kialakított, Valeria provincia
polgári közigazgatásának székhelye lett. A 4. században jelentős keresztény közösség élt
a városban, melynek impozáns emlékei a szakszerű feltárási és konzerválási munkák nyomán
ma is látogathatóak. A legjelentősebb ókeresztény emlékek, amelyek a Világörökség részei,
a dómtéren ill. a székesegyház közelében találhatóak: ókeresztény mauzóleum, Péter Pál
és korsós sírkamrák, cella trichora stb. 430-ban a rómaiak a hunoknak engedték át Valéria
tartományt, melynek következtében a település lakossága is elköltözött. A legújabb
kutatási
eredmények (Tóth Endre) alapján a keresztény lakosság kontinuitása nem mutatható ki:
a város
keresztény népessége nem érte meg a honfoglalást és a püspökség megalapítását.
A népvándorlás időszakában az ókeresztény temetőt, sírépítményeket lakóhelyként használták
az itt élők. Mára az is bizonyítottá vált, hogy a 9. századi forrásokban szereplő Quinque
Basilicae és Quinque Ecclesiae helyneveket nem lehet Pécsre lokalizálni. Az első település
Spalato és Knin között feküdt, míg a második helynév egy 11. századi hamis oklevélben
szerepel,
amelybe az akkor már létező középkori magyar város, latin neve alapján került.
A püspökség megszervezése I. (Szt.) István királynak a fekete magyarok felett aratott
győzelméhez (1008), majd az azt követő misszióhoz kapcsolható. A Szt. Péter apostolfejedelem tiszteletére szentelt egyházmegye alapítólevelét 1009. aug. 23-án állították Győrött,
Azo
pápai legátus
jelenlétében.
Az erősen interpolált, határleíró oklevél a somogyi konvent egy
1404-ben kelt átiratában maradt fenn. A püspöki székhely
kiválasztásában minden bizonnyal nagy szerepe lehetett a város
ókeresztény emlékeinek is. A dioecesis határai: É-on és Ny-on a
veszprémi egyházmegyével volt határos; K-n a Duna jelentette a
természetes határt, ám ekkor már a kalocsai egyházmegye is funkcionált;
DNy-on csak a zágrábi püspökség felállítását (1091) követően került sor
a határok kijelölésére. Az egyházmegye létrejöttét követően
szerveződtek meg a területen a vármegyék: Tolna, Baranya, Pozsega,
Valkó. A püspökség területén nyolc főesperesi kerület jött létre: a
tolnai, a regölyi, a baranyai, a vátyi (a 13-14. sz. fordulójától
székesegyházi), az aszúági, a valkói, a marchiai, és a pozsegai. - Első
püspöke a franko-gall ill. lombard származású Bonipert lett, aki
Fulbert chartres -i püspöktől, vélhetőleg a székesegyházi iskola
számára, kérte Priscianus latin grammatikai munkáját. Halálát (1046)
követően a székesegyházban temették el Orseolo Péter királyt.

A
Pannonhalmán tanult Mór püspök kezdte meg az 1064-ben leégett
székesegyház újjáépítését, valamint ő készítette el az első
magyarországi legendát, Szt. Zoerard - András és Benedek remeték
életrajzát. Pécsett kialakuló tisztelete következtében 1848-ban
boldoggá avatták. A tatárjárás előtt az egyházmegye kiemelkedő
főpásztora volt Bár - Kalán nb. Kalán, aki III. Béla király
kancelláriáját is irányította (1183-1186), majd Horvátország és
Dalmácia kormányzását látta el (1193-1194), valamint rövid ideig
választott esztergomi érsekként tevékenykedett. Ennek következményeként
engedélyt kapott a pápától, hogy az érseki palliumot pécsi püspökként
is viselhesse. A tatárok a székesegyházat és környékét is
elpusztították, majd a 13. sz. közepétől elkezdődött a püspöki
rezidencia és a vár kőből történő felépítése. 14. századi püspökei
közül Neszmélyi Miklós alapította a székesegyház É-i oldalán az Aranyos
Mária kápolnát; a német származású Koppenbachi Vilmos, I. (Nagy) Lajos
király titkos kancellárja, jelentős szerepet játszott az 1367-ben
alapított pécsi egyetem alapításában, amelynek első kancellárja lett;
az arisztokrata származású, Alsáni Bálint királyi diplomataként
tevékenykedett, 1384-ben a pápa bíborossá kreálta. A 15. század
püspökei közül Albeni Henrik (1421-1444) a káptalan konszenzusával
alapította a székesegyház oldalához épített, Szt. Móric és
vértanútársai tiszteletére szentelt kápolnát, amely javadalmát 4
székeskáptalani javadalommal egyesítette és a mindenkori székesegyházi
hitszónok részére kötötte le. Janus Pannonius a kiváló humanista költő
is a pécsi püspöki méltóságra emelkedett (1459-1472). Csáktornyai
Ernuszt Zsigmond püspök (1473-1505) Mátyás király kincstartójaként
tevékenykedett, és a püspökvár megerősítése is az ő nevéhez fűződik.
Szatmári György (1505-1521) királyi kancellár, a későbbi esztergomi
érsek, nevéhez fűződik a püspöki palota és az ún. Aedes Sacmarianae ,
reneszánsz stílusú átépíttetése. Csulai Móré Fülöp püspök (1523-1526) a
mohácsi csatatéren vesztette életét. Várallyai Szaniszló püspöksége
(1541-1548) idején, 1543. július 20-án foglalták el a törökök Pécsett,
majd ezt követően az egész egyházmegye területe fennhatóságuk alá
került. - Az egyházmegye területén mintegy 529 templomos hely, plébánia
műkö-dött a 14. század elején. Három káptalan működött a területén:
Pécsett a Szt.Péterről nevezett székeskáptalan és a Keresztelő
Szt.János társaskáptalan, míg Pozsegaszentpéteren a Szt.Péter
kollegiális egyház. A szerzetesrendek is megtelepedtek az
egyházmegyében, így a bencések, a ciszterciek, az ágostonos kanonokok,
a premontreiek, az ágostonos remeték, a pálosok, a domonkosok, a
ferencesek, a kármeliták, a lovagrendek közül a templomosok és a
johanniták létesítettek rendházakat. Pécsett mind a négy kolduló rend
megtelepedett a középkor folyamán, amely a városon kívül csak Budán
mutatható ki. Az a középkor folyamán a pécsi volt az ország egyik
leggazdagabb egyházmegyéje.

vissza a lap tetejére

II. A hódoltság kora és az újrakezdés évtizedei

A török hódoltság idején a székesegyházat raktárnak használták, a Szent
Bertalan plébániatemplomot pedig dzsámivá alakították. A pécsi
püspökséget folyamatosan betöltötték jelezvén, hogy a terület a magyar
katolikus egyház részét képezi. Az egyházmegye és a város
felszabadításáig azonban egyetlen püspök sem járt az egyházmegye
területén. A török hódítok vallási kérdésekben relatíve toleranciát
tanúsítottak, így a következő felekezetek működtek az egyházmegye
területén az iszlám mellett: katolikus, unitárius, református, ortodox.
Az unitárius püspök székhelye is Pécsett volt. Kezdetben Pécsett a
Mindenszentek templomot az unitáriusok és a katolikusok közösen
használták, majd a 17. században a katolikusok kiszorultak onnét.
Először a templomhoz épített kápolnában, majd 1653-ban a Mindenszentek
templom mellé épült fatemplomban mutatták be a szentmiséket. Baranyában
a kb. 60-70 faluból álló katolikus lakosság teljesen elszigetelten állt
az unitárius és református települések gyűrűjében. A hódoltságban ez
volt a legnagyobb lélekszámú katolikus népesség, ezért kelthette fel a
jezsuiták érdeklődését, akik 1612-től kezdve Pécsett missziót
működtettek. A katolikus falvak lakosainak pasztorációját a jezsuita és
a ferences atyák mellett, a nép körében tekintélynek örvendő laikusok,
az ún. licenciátusok végezték.

A
püspökök közül Dudith András (1563-1567) Sziget várába kívánta
székhelyét átenni és a káptalan tagjait is ez irányba ambicionálta,
azonban a kísérlet eredménytelen maradt. A 17. század folyamán a
püspökök megpróbáltak kapcsolatot létesíteni egyházmegyéjükkel.
Segítségükre voltak ebben a jezsuita atyák, akik az esetek döntő
többségében az általános helynöki teendőket is ellátták. Fontos volt ez
a hívek lelki gondozása szempontjából és nem elhanyagolható, hogy az
egyházi és földesúri adókat is igyekeztek begyűjteni. A pécsi püspökök
közül e században Vinkovits Benedek (1630-1637) tette a legtöbbet, hogy
a püspökség birtokait megőrizze (lajstromot készíttetett ezekről) és az
egyházmegye állapotáról a lehető legtöbb információt összegyűjtse.

Az egyházmegye területe 1686-ban szabadult fel a török uralom alól. A
felszabadító harcok hadmozdulatai következtében, és a seregek
felvonulási területe mentén a lakosság nagy része elmenekült, ill.
sokan áldozatul estek. Az új időszak első püspöke a harcos természetű
Radanay Mátyás Ignác (1687-1703) lett. Radanay püspöki működését a
kinevezése körüli bonyodalmak, I. Lipóttal való szembenállás és az
újrakezdés nehéz feladata determinálta. Legfontosabb feladatának a
klérus birtokainak visszavételét és az egyházmegye rekatolizálását
tekintette. 1692-ben Pécs város lakossága esküvel kötelezte magát, hogy
Római Katolikus vallásúak élhetnek csak a püspöki székhelyen. Radanay a
püspöki birtokokról is elűzte a más felekezethez tartozókat. A
Rákóczi-szabadságharc eseményei közül Pécs 1704-es felprédálása
precedens értékű. A kegyetlen mészárlást a kurucok kezdték, akik a
város ortodox lakosságát gyilkolták módszeresen, majd az elvonulásukat
követően, a császáriak oldalán harcoló rácok rohanták le a várost, és a
katolikusokat mészárolták le. Működése idején visszatelepedtek a
városba a szerzetesrendek.

Nesselrod Ferenc püspöknek (1703-1732) címzett diplomában erősítette
meg I. Lipót, 1703-ban, az egyházmegye klérusának, új adományként (
nova donatio ), visszaadott birtokait. 1714-ben egyházmegyei zsinatot
hívott össze, amely feltárta a katolikus papok és a megfelelő állapotú
egyházi építmények hiányát. Papnevelési alapítványt tett, valamint
kórházat alapított a mai Kórház téren, amely mellett álló dzsámit a
kórház kápolnájává avatta fel . Õt Thurn Antal Kázmér (1732-1734)
követte az egyházmegye élén. A spanyol származású jezsuita, Cienfuegos
Alvarez bíboros, pécsi püspöksége idején (1735-1739) ugyan el sem
látogatott székhelyére, csak levelezés útján intézte a felmerülő
ügyeket, ám 1736-tól megindulhatott a teológiai képzés, majd utóda
Berényi Zsigmond (1740-1748) felépíttette a szeminárium épületét, amely
1746-tól működött.

A
18. század legjelentősebb pécsi püspöke Klimo György (1751-1777). A
papság képzését, a tudomány és a kultúra támogatását tartotta szem
előtt, a korszak egyik legnagyobb mecénása volt. Történelmi érdeklődése
nyomán elmélyedt a püspökség korábbi históriájában és elérte, hogy - a
Kalán püspök nek a 12. században engedélyezett - érseki pallium
viselésének jogát XIV. Benedek pápa (1740-1758) az ő és utódai számára
is biztosította. A teológiai képzés színvonalát emelendő kiváló
kvalitású tanárokat alkalmazott. Koller Józseffel a pécsi egyházmegye
magyar államalapítást követő történetét-, míg Szalágyi Istvánnal a
terület korábbi történetét kívánta elkészíttetni, kutatásaikat
anyagilag és személyes kapcsolatai útján is támogatta. Impozáns
könyvtárát 1774-ben nyilvánossá tette, megvetve ezzel a mai egyetemi
könyvtár alapjait. Papírmalmot létesített, püspöki palotájában
csillagvizsgálót rendezett be, hatalmas éremgyűjteményt állított össze.
A romos állapotban lévő templomok újjáépítésére, új épületek emelésére
biztosította az anyagi forrásokat.

vissza a lap tetejére

III. Pécs szabad királyi város évtizedei

Klimo György még életében utódjául jelölte ki Dezeritzki Országh András
címzetes püspököt. A kanonoki testület egyhangúlag őt választotta meg
káptalani helynöknek, ám Országh elutasította a kinevezését. Ekkor a
káptalan a helynöki tisztséggel Nunkovits György olvasókanonokot bízta
meg. Klimo halálával egy merőben új közjogi helyzet állt elő, ugyanis a
püspökök ezt követően nem viselték a főispáni méltóságot. Így a város
újult erővel kezdhetett hozzá a szabad királyi rang megszerzéséhez. A
több évtizedes küzdelem 1780. január 21-én meghozta gyümölcsét: Mária
Terézia aláírta a város szabadítólevelét, ezzel egyetemben megszüntette
a püspöki, káptalani, székesegyházi és szemináriumi joghatóságot,
valamint a püspök főispánságát is. Az új püspököt 1780. június 23-án
nevezték ki az egyházmegye élére, Eszterházy Pál László (1780-1799),
egykori pálos rendfőnök személyében.

II. József egyházpolitikai rendeletei egyrészt az egyház hatókörének
megnyirbálásával, másrészt a szerzetesrendek egy részének - köztük a
pálosrend - feloszlatásával súlyos terhet róttak rá. Emellett
tevékenyen részt vett az egyházmegye kormányzásában: mintegy 30
templomot építtetett. A copf stílusú püspökszentlászlói kastélyt
1797-ben emeltette, ezzel egyidejűleg itt templom is épült. A pécsi és
a mohácsi püspöki lakot kibővíttette. Halálát követően, 1799 és 1807
között, a püspöki szék üresedésben volt. A zűrzavaros politikai helyzet
és a francia háborúk közeledő veszélye miatt 1807. augusztus 1-jén
Görgey Márton (1807. augusztus 1 - augusztus 23.) esztergomi érseki
helynök kapott kinevezést Pécsre, ám korai halála miatt el sem
foglalhatta posztját. Még ebben az évben nyert kinevezést Király József
(1807-1825) esztergomi kanonok. Jelentős humanitárius alapítványokat
tett: a katolikus ifjúság nevelésére iskolai ösztöndíjat alapított. Az
ő kezdeményezésére, egy alapítvány által minden évben a mohácsi csata
napján - augusztus 29-én, ?nyakavágó keresztelő szent János? napján -
emlékmisét és beszédet tartanak az elesett hősök lelkiüdvéért Mohácson
magyar, német és horvát nyelven. Az egyházmegye elaggott papjai
intézete számára 10 000 forintot adományozott. A pozsonyi zsinaton a
Káldy-fordította szentírás megjobbítására alakult bizottság elnöke
volt. Az 1820-as rendelet alapján megtiltotta a további temetkezéseket
a Székesegyház talajába, ekkor alakították ki a püspöki és a káptalani
kriptát is. Ma is fontos dokumentumok az 1810-1811-ben folytatott
egyházlátogatásainak jegyzőkönyvei (canonica visitatio). Három
esztendei vacanti át (1825-1828) követően báró Szepesy Ignác
(1828-1838) került Erdélyből a püspöki székbe. Felismerve a helyzetet,
azonnali lépéseket tett a város felsőoktatási problémáinak megoldása
érdekében. A győri főiskola Pécsre helyezése azonban nem sikerült, de
Szepesy nem adta fel a harcot. Benyújtotta engedélykérelmét egy
jogi-filozófia fakultás felállítására a papi szemináriumon belül. Nem
titkolt szándéka az volt, hogy nyilvános főiskolává emeli intézményét,
s ennek érdekében egy 100 000 forintos alapítványt tett. A várostól
kapott telken felépíttette Piacsek József tervei alapján a Joglíceum
épületét, amely az 1832-es átadástól kezdve a Klimo György által
alapított Püspöki Könyvtár épülete lett. A jogi fakultás részére
megvásárolta a pálosok egykori raktárnak használt templomát, és a
mellette álló épületet, amelyet szertárral és nyomdával látott el.
Megalapította a püspöki tanítóképzőt, a dóm előtti teret átengedte a
város lakóinak sétatér céljára. Saját költségén a líceum számára
nyomdát rendezett be. Az 1825. szeptember 14-i országgyűlésen elsőként
szólalt fel magyar nyelven. Ezek mellett a legnagyobb tette a Szentírás
hat kötetes új kiadása volt.

Õt
Scitovszky János (1838-1848) rozsnyói püspök követte az egyházmegye
élén. Célja a hitélet emelése volt, évente látogatást tett a megye
iskoláiban és anyagilag támogatta azokat. Oktatási reformjának egyik
pontjaként a püspöki tanítóképzőben bevezette a " mezei
gazdaság-elméleti tan " oktatását. A város hírnevét emelte az 1845-ben
védnöksége alatt Pécsett megrendezett Magyar Orvosok és
Természetvizsgálók VI. nagygyűlése is. Legjelentősebb tette a
Miasszonyunk apácarend Pécsre telepítése, valamint a Szent Mór-kultusz
bevezetése volt. Magyar-német-horvát nyelvű szentírást adatott ki.
1849-ben a hercegprímási cím mellett a pécsi püspöki címét is
használta, amelyről csak 1852 januárjában mondott le. Girk György
(1853-1868) érseki helynök követte az egyházmegye élén 1853-ban.
1863-ban három napos egyházmegyei zsinatot tartott, melynek
dokumentumait egy könyvben tette közzé. 40 000 forintos költséggel
kisszemináriumot alapított. A Páli Szent Vince és Marillaci Szt. Lujza
alapította Irgalmas Nővéreket, az ún. "szürke nénéket", ő telepítette
le Pécsett.

Dulánszky Nándor (1877-1896) nagy tettvággyal
érkezett Pécsre: a dómépítés stílusának európai tanulmányozása után a
pécsi bazilika átépíttetése vette kezdetét 1882 és 1891 között, olyan
neves építőművész irányítása alatt, mint Friedrich Schmidt , a Rathaus
akkori építője. Az egyházi zene megújítása is nevéhez fűződik: száműzte
a zenés miséket, helyette a gregorián énekiskola növendékei kaptak
helyet a szűk kóruson. Sok figyelmet szentelt a papnevelő intézetnek,
valamint a nőnevelésnek. Az egyházmegyében tíz helyen létesített kisebb
leánynevelő intézetet, leányotthont. A tanítóképzőkön rendezte a tanári
fizetéseket. 1882-ben 1288 Ft alap letétele után, évente 100 Ft-ot
juttatott a Legényegylet számára, az iparos ifjak lelki megmentése
érdekében. Nevéhez fűződik a Katolikus Kör létrehozása is. 12 tanulónak
pedig ingyen étkeztetést biztosított a püspöki rezidencián. Szóbeli és
pénzbeli buzdításával hozzájárult a Szent Pál Társulat második
megalapításához. Nagy gondot fordított a püspöki könyvtár ügyeire is.
10 000 Ft-tal támogatta az agg papok segélyalapját. 1896-ben
bekövetkezett halála után, egy évig megint betöltetlen volt a püspöki
szék.

1897-ben Hetyey Sámuelt (1897-1903) nevezte ki az uralkodó. Lelkesen
vetette bele magát az egyházi munkába. Egy nagy összegű alapítványt
tett egy felállítandó egyetem ügyének elősegítésére. A szentlászlói
püspöki nyaralót renováltatta11898-ban, s ekkor hozta létre a híres - 6
holdas - arborétumot is.

vissza a lap tetejére

IV. A XX. század

Gróf Zichy Gyulát (1905-1926) 1905-ben nevezte ki az uralkodó a pécsi
egyházmegye élére. Nevéhez fűződik a Dunántúl című napilap elindítása,
mely egyben a város katolikus sajtójának fellendülését jelentette. A
Dunántúli Nyomda kézbe vételével teremtette meg a katolikus lap
zökkenőmentes kiadásának feltételeit. A jezsuita rend támogatása
érdekében nagy összegű alapítványt tett, valamint rendházat,
kollégiumot és főgimnáziumot is építtetett számukra (1912-1914), és az
egész komplexumot X. Pius pápáról nevezte el.

Az első világháborút követően szerb csapatok szállták meg az
egyházmegye D-i részét, majd a trianoni békediktátumot követően
jelentős területeket csatoltak el az ország D-i részéről, amely az
egyházmegye territóriumának jelentős csökkenéséhez vezetett. 1923 és
1925 között a püspökség kezelésében levő több épületet, többek közt a
Klimo Könyvtárat 35 000 kötetével egyetemben örökös letétként átadta a
Pozsonyból Pécsre menekült Királyi Erzsébet Tudományegyetem
használatába. Ezzel beteljesítette Klimo püspök álmát: a Püspöki
Könyvtárat egyetemi könyvtárrá tette. 1925-ben zarándoklatot vezetett
Rómába a piusi növendékek és szüleik számára. Megalapította a
Miasszonyunk Zárda keretén belül a felsőbb leányiskolát, a
zárdatemplomtól nyugatra emelt épületben. Kezdeményezésére jött létre
az Emerikánum fiúinternátus. A megyei tanügyfejlesztés keretében több
elemi iskola létesítése is neki köszönhető. Ezeken kívül még egy
nővérotthon szociális létesítmények alapítása is a nevéhez fűződik.
1926-ban kalocsai érsekké történt kinevezése után átadta az egyházmegye
irányítását - Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök javaslatára - "az
alsópapság legnépszerűbb és legérdemesebb papjának ", Virág Ferenc
szekszárdi plébánosnak. Távozásakor a törvényhatósági bizottság a város
díszpolgárává választotta.

Virág Ferenc püspöknek jutott az egyik legnehezebb, legfájdalmasabb
feladat: püspöksége alatt történt meg az egyházmegye földjeinek
elvétele, szétosztása, ingatlanainak államosítása, az egyház és az
állam formális szétválasztása. Püspöksége alatt kerültek a püspöki
palotába az Állami Egyházügyi Hivatal által kinevezett ún. "bajuszos
püspökök", akiknek a püspöki levelezés ellenőrzése mellett a plébánosi
kinevezések felügyelete is a feladatuk volt. Ebben a méltatlan
helyzetben méltó tudott maradni elődeihez. Megmaradt mecénásnak, a
művészetek pártfogójának, és mind emellett költőnek. Az iskolák
államosítása nyomán Pécsett megszűnt a teológiai képzés, így az
egyházmegye kispapjai a győri szemináriumba kerültek.

Virág kormányzása alatt közel 30 templom épült az egyházmegyében,
például, az Újdombóvári Katolikus Templom, a Gyárvárosi, a Pálos
templom, a Pius (Jézus szíve), a Szent István templom, a Bártfai utcai
templom és a Kertvárosi templom, valamint a temetői kápolna is. A
Sarutlan Karmelita Nővérek rendjét ő hívta Pécsre 1928-ban. Átadta
nekik a Mindenszentek templomát és a mellette lévő területet. Rendházuk
1938-ban készült el. 1943. június 6-án Esztergár Lajos akkori
polgármester kezdeményezésére, püspöki szentmise keretében Jézus Szíve
oltalmába ajánlották a várost és lakóit a város főterén. Az erős
szociális érzékű városvezető szívén viselte szeretett városának
gondjait, elsősorban a szegényeken igyekezett segíteni - látva azonban
az egyre növekvő problémákat és a megoldások egyre fogyatkozó
lehetőségét, a mélyen hívő ember az Égiekhez fordult segítségért. Az ő
lelkében született meg a gondolat, hogy Pécs városát Jézus Szíve
oltalmába kell ajánlani. Virág Ferenc püspök felkarolta a
kezdeményezést, és a nemes gondolatnak hamar megnyerték a város minden
jólelkű, jóérzésű polgárát is. 1954-ben a püspökszentlászlói kastélyt
az egyházi szeretetszolgálatnak adta. (Idehozták az ávósok háziőrizetbe
Mindszenty József bíboros hercegprímást, és itt tartották 1955. július
14-től november 1-ig, hogy a kínzások alatt legyengült egészségi
állapotát feljavítsák.) Virág Ferenc a második világháborút követően
bölcs példamutatással segítette a katolikus egyház híveit egészen
1958-ban bekövetkezett haláláig,

1948-tól Virág Ferenc mellett segédpüspöki minőségben működő Rogács
Ferenc (1958-1961), segítette a betegeskedő püspököt: püspökkari
értekezletekre járt, bérmált, és egyéb funkciókat is ellátott. Virág
halála után átvette a megyéspüspöki feladatokat. Magas kultúrájú és
műveltségű püspökként az elmélyült hitéletet igyekezett hívei között
terjeszteni. Jézus népe címmel megjelent imakönyve több kiadást is
megért. A II. Vatikáni Zsinat előestéjén, 1961. február 20-án hunyt el.

Cserháti
József kezdetben káptalani helynökként, majd 1964-től apostoli
kormányzóként irányította az egyházmegyét. Részt vett a II. Vatikáni
Zsinat ülésein. Sokat fáradozott a lelkipásztori munka megújításán a
Magyar Katolikus Püspöki Kar titkári minőségében. Nevéhez fűződik a
pécsi székesegyház renoválása, apostolszobrainak cseréje, 9 templom
felépíttetése, és további 3 építkezési munkálatainak elindítása, 12 új
és ennél jóval több plébániaépület felújítása. Egészségének rohamos
romlására hivatkozva kérte felmentését a pápától, aki azt 1989.
november 3-án engedélyezte.

Szintén a már betegeskedő elődje
mellé nevezték ki segédpüspökké, a korábban Szekszárd-Belvárosi
plébánost, Mayer Mihályt (1989-től). 1989. november 3-án, mint
megyéspüspök vehette át az egyházmegye kormányzását. A
rendszerváltoztatást követően a korábbi egyházi ingatlanok nagy része
visszakerült a püspökség tulajdonába. Újra megkezdődhetett a teológiai
képzés, az 1991-ben felállított Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán.
Az egyházmegye életének kiemelkedő jelentőségű eseménye, az 1991.
augusztus 17-i, pogányi reptéren II. János Pál pápával koncelebrált
szentmiséje volt. 2000. december 30-án felszentelte a Dóm művészi
aranykapuját, Rétfalvi Sándor alkotását.

Fedeles Tamás - Pohánka Éva

Térképek: Kikindai András

A Pécsi egyházmegye 2003-as statisztikai adatai:

Területe: 8 191 km 2

Lakossága: 683 392 fő

Katolikusok száma: 439 786 fő

Esperesség: 9

Plébániák száma: 205

Ebből oldallagosan ellátott: 6

Templomigazgatóság: 5

Papság: lelkipásztorkodó papság száma: 124 fő; nyugdíjas: 24 fő

Szerzetesrendek: pálosok, ciszterciek, irgalmasok, ferences és kármelita nővérek

Irodalom:

Borsy Károly:
A XVIII. század második felének két püspöke. Klimó György és Eszterházy
Pál László. Tanulmányok a pécsi egyházmegye történetéből.
Egyháztörténeti tanulmányok I.

Pécs, Pécsi Egyházmegye, 1993. 275-306.; Uő: Klimó György aki megszerette Pécs városát. Pécsi Szemle 2000. Tavasz. 21-26.; Uő:
Pécs püspökei a török idők után, Pécsi szemle, 2001. Tavasz. 24-41.;
Brüsztle, Josephus: Recensio universi cleri dioecesis
Quinqueecclesiensis. I-IV. Quinque-Ecclesiensis 1874-1880.; Dr.
Cserháti József: Másokért élünk, egymásnak szolgálunk. Önéletrajzi
látképek és felüdítő megállóhelyek. [Pécs, 1991.]; Engel Pál-Koszta
László: ?Pécs püspökei'; Koszta László: ?pécsi püspökség' In: Korai
Magyar Történeti Lexikon (9-14. sz.) Főszerk.: Kristó Gyula, Szerk.:
Engel Pál, Makk Ferenc. Bp., 1994. 538?539.;

Engel Pál: Magyar középkori adattár. PC CD-ROM, Arcanum Digitéka, 2001.;

Fricsy Ádám: A Pécsi Egyházmegye püspökei. Pécsi Szemle 2001. Tavasz. 22?23.;

Fülep Ferenc:
Sopianae. The History of Pécs during the Roman era. Archeologia
Hungarica 50. Bp., 1984.; Koller, Josephus: Historia episcopatus
Quinqueecclesiarum I-VII. Posonii-Pesthini, 1782-1812.; Uő: Prolegomena in historiam episcopatus Quinqueecclesiarum. Posonii, 1804.;

Koszta László: Egy francia származású főpap Magyarországon. Bertalan pécsi püspök (1219-1251). Aetas 1994/1. 64-87.;

Molnár Antal: Jezsuiták a hódolt Pécsett (1612-1686). In: Uő: A Katolikus Egyház a hódolt Dunántúlon. Budapest, 2003. 11-119.;

Timár György:
A pécsi címzetes (választott) püspökök birtokmegőrző törekvései a török
hódoltság idején. In: Pécs a törökkorban. Szerk. Szakály Ferenc.
Tanulmányok Pécs Történetéből 7.

Pécs, 1999. 133-170.; Uő: Szenttisztelet Pécsett a középkorban (patrocinium, titulus ecclesiae).

In: Pécs szerepe a Mohács előtti Magyarországon. Szerk. Font Márta.
Tanulmányok Pécs Történetéből 9. Pécs, 2001. 69-101.;

Szentkirályi István: Pécs megyéspüspökei a felszabadulás óta, Dunántúl XVI. évf. 99. sz.

(1926. május 4.) 2-3.;

Tóth Endre:
Sopianae: a római város, mint Pécs elődje. In: Pécs szerepe a Mohács
előtti Magyarországon. Szerk. Font Márta. Tanulmányok Pécs Történetéből
9. Pécs, 2001. 27-42.;

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1891-1914.