Sátayné Gáll Veronika
Orte der Erinnerung
Pécs: nyugodt, békés város tele kultúrával, mely Magyarország déli részén, kb. 157.000 lakossal, és a római korig visszanyúló történelemmel. E történelembe azonban a második világháború olyan sötét sorokat vésett, melyek sebeit csak az idő és az emlékezés képes begyógyítani. Tárjuk fel tehát a pécsi zsidóság gettósításának és deportálásának történetét!
Eleinte Magyarország viszonylagos biztonságot tudott nyújtani a zsidóknak az üldöztetéstől, mindannak ellenére, hogy a kormány németbarát politikájából kifolyólag a zsidók jogait agresszíven korlátozta, és a nemzetiszocialista nyilas mozgalom is egyre nagyobb szerephez jutott.
E biztonságot azonban nem sikerült soká fenntartani: 1944. március 19-én a Német Birodalom elfoglalta a politikájában Angliához közeledő Magyarországot. A következő miniszterelnök a magyarországi megbízott Edmund Veesenmayer irányítása alatt szabad utat engedett a népirtásnak, melyet Adolf Eichmann és a Gestapo kivitelezett. Megkezdődtek a gettósítások és a deportálások. Két hónap alatt mintegy 437.402 zsidót szállítottak koncentrációs táborokba.
Pécsett az egykori gettó területe, ahová 2612 zsidót zsúfoltak össze, emlékeztet minket ezekre az időkre. A gettó főépületéül a ma MÁV bérházként ismert épület szolgált. A bérház falán emléktábla emlékezteti az arra járókat z itt történt szörnyűségekre.
A gettót 1944. június 29-30-án számolták fel. az ide bezsúfolt zsidók fegyveres katonák őrizete alá kerültek, és megfosztattak minden anyagi javuktól. 1944. július 2-án brutális orvosi vizsgálatok után, embertelen higiéniai körülmények között marhavagonokra terelték, majd Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborába deportálták őket.
Eme háborús bűntettre emlékeztet minket a Pécs Emlékezete Alapítvány által 2010-ben emelt emlékmű.
„Megölte őket a gyűlölet, megőrzi őket az emlékezés.”