Priskinné Rizner Erika
Megáll az idő - az 1956-os forradalomra emlékeztünk
Ebben a tanévben Bereményi Géza forgatókönyve alapján Gothár Péter rendezésében, a „Megáll az idő” című film megtekintésével emlékeztünk 1956. október 23-ra.
A második világháború után hazánkban a szovjet érdekszféra részeként és annak politikáját másolva 4 év alatt proletárdiktatúra jött létre. A Rákosi rendszer kemény diktatúráját a társadalom szinte valamennyi rétege megszenvedte. 1956. október 23-án a békésen induló tüntetésből rövid idő alatt szovjetellenes felkelés és szabadságot, demokratikus átalakulást remélő eseménysor bontakozott ki. Az egypártrendszer felváltása többpártrendszerrel, a semlegesség kinyilatkoztatása megbontotta volna a nemzetközi erőviszonyok kialakult rendjét, így a Szovjetunió, bízva a Nyugat passzivitásában, a magyar forradalom eltiprása mellett döntött. A szovjet csapatok november 4-én megkezdték támadásukat Budapest ellen.
Bereményi Géza forgatókönyve alapján Gothár Péter rendezésében, a „Megáll az idő” című film itt veszi fel az események fonalát. A film keretes szerkezetű. Az első, fekete-fehér képsorsok a forradalom utáni napokban a Köves család drámáját mutatják: az apa el akarja hagyni az országot, félve a megtorlástól Amerikába készül, az anya és fiai pedig a maradás mellett döntenek. A valódi cselekmény 1963-ban folytatódik, mely a kádári konszolidáció kezdete, a nagy amnesztia éve: az 56-os politikai foglyok zöme kiszabadul, egyben indul a beat-korszak az ifjúsági kultúrában.
A főhős, Köves Dini, ekkor középiskolás, csajozni akar, bulikba jár, és megéli azt a nemzedéki fordulatot, melynek íve a tánciskolából a füstös beat-klubokba vezet. Ő tehát rock-zenét hallgat, és távol akarja tartani magát a felnőttek világától. Példaképe az iskola fenegyereke, Pierre, aki szembeszáll a szűklátókörű tanári karral és mindennel, ami hamis. Dini felnövekedés-története arról is szól, hogy a később idealizált hatvanas évek kényszerű és keserű kompromisszumokkal voltak tele, melyet leginkább az édesanya alakja testesít meg, aki mindenáron „pályára akarja állítani” fiait. Köves Dini nevelődése az illúziók elvesztésének, a példaképekben való csalódásoknak a története, a megalkuvás és a kilépés dilemmája.
Az epilógus, 1967 – újra fekete-fehér – miniportréi a megalkuvás langyos pillanatait mutatják be némi iróniával.
Miért válhatott egy generáció kultuszfilmjévé, filmtörténeti klasszikussá ez az alkotás?
Talán mert egy életérzést, egy hatásos miliőt rajzol meg a hatvanas évekről.
Mert könnyen azonosulhatunk a főhős érzéseivel, szabadságvágyával, szerelmi csalódásaival?
Mert a filmben elhangzó beszólások, szövegforgácsok némelyike később szállóigévé vált?
Vagy, mert a film néhány képe és beállítása szinte embléma-szerűen megmarad bennünk?
Kedves diákok, döntsétek el ti, melyik válasz áll legközelebb hozzátok! Pillantsatok be szüleitek és nagyszüleitek világába, és ha van kedvetek, otthon vagy az iskolában beszélgessetek tovább 1956-ról és azokról a híres hatvanas évekről!
