Bosnyákné Szűcs Erzsébet
Soha, sehol, senkinek
A 20. század történelmét alapvetően határozta meg egy világmegváltást ígérő gondolatrendszer, a kommunizmus megvalósításának szovjet típusú kísérlete. A II. világháború végére kialakult nagyhatalmi erőviszonyok következtében ennek Magyarország is részese volt 1948/49-től. Ez a kísérlet a totális diktatúrák egyik változatát hozta létre, ahol, mint minden diktatúrában, a mindennapok részévé vált az ember teljes kiszolgáltatottsága, amelyben életét, méltóságát, tulajdonát, szabadságát a hatalom semmibe vette, ezektől megfosztotta.
A kommunista diktatúra elleni küzdelem egyik világviszonylatban is legnagyobb hatású, jelentőségű állomása az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc. Az 1956 októberében megfogalmazott követelések a diktatúra magyarországi változatának, a Rákosi-rendszernek az eltörlését, az ország függetlenségét, a nemzeti hagyományok ápolását, az alapvető demokratikus szabadságjogok tiszteletben tartását, a többpártrendszert és a szabad választásokat jelölték meg célként.
Téglásy Ferenc 1988-as filmje a Soha, sehol, senkinek nem ’56 októberének eseményeit eleveníti meg, hanem az előzmények, a kommunista diktatúra működésének egy részletét: az internálást, s annak pusztító hatásait egy család életében.
Az internálás olyan eljárás volt, melyben az államhatalom a politikai szempontból veszélyesnek minősített (de bűncselekményt el nem követett) személyeket minden előzetes vizsgálat nélkül eltávolította a saját környezetükből, és zárt helyekre (táborokba, pl. Recskre, Kistarcsára, Tiszalökre, Kazincbarcikára) gyűjtötte össze vagy kényszerlakhelyekre telepítette. (Ilyen eljárást egyébként az I. világháborútól kezdődően többször is alkalmaztak a 20. századi Magyarországon.)
A film főszeplői Vendel Imre és családtagjai. Az apa vétke, hogy katonatiszt volt a Horthy-hadseregben; egyébként mérnök és feltaláló. 1951-ben, amikor már régóta gépkocsivezetőként dolgozik, két gyermekével és várandós tanítónő feleségével kényszerlakhelyet jelölnek ki számukra valahol a Hortobágyon, egy olyan helyen, amit a térkép sem jelöl. Mihez kezdenek, mi történik velük, víz, villany, iskola, munkalehetőség, orvos nélkül, itt a világ végén, két kisgyerekkel, és a születendő harmadikkal – erről szól a film története egy nyolcéves kisfiú szemszögéből. És azokról a lelki és fizikai szenvedésekről, pofonokról, ütlegekről, amelyek felőrlik a családot. A kitelepítést átvészelik, de már soha nem lesz olyan az életük, mint azelőtt volt.
A film önéletrajzi ihletésű, a rendező szüleinek és fiainak ajánlotta. A film eszközeivel szól olyan élményekről, amelyekről átélői „soha, sehol, senkinek” nem beszélhettek, nem tudtak beszélni.
A film segít megismerni, egy kicsit átélni egy súlyos, tragikus élethelyzet eseményeit, és azok embert próbáló, embert formáló hatásait. Érdemes megfigyelni a hatalom embereinek viselkedését, s azt is, ahogyan az ugyancsak kiszolgáltatott helyzetben lévő helybeliek fogadják a kitelepítetteket.
Azután beszélgessetek a filmről, kérdezzétek tanáraitokat, szüleiteket, nagyszüleiteket!
