Bosnyákné Szűcs Erzsébet
Te rongyos élet - filmvetítés az 1956-os forradalomra emlékezve
Ma a totális kommunista diktatúra, a Rákosi-rendszer és a szovjet megszállás elleni 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékezünk. Arra a tragikus végkimenetelű, de minden tiszteletet megérdemlő rövid időszakra, amikor a magyarok szembeszálltak a mindennapok részévé vált terrorral, a teljes kiszolgáltatottsággal, az életet, emberi méltóságot, tulajdont, szabadságot semmibe vevő államhatalommal és annak támogatójával, a szovjet hadsereggel. Nem ennek a rövid időszaknak az eseményeit látjuk majd a filmvásznon, hanem az előzmények egy szeletét úgy, ahogy azt emberek egy bizonyos csoportja, s főként, ahogy egy bizonyos ember megélte.
Bacsó Péter Kossuth - és Balázs Béla - díjas rendezőnk több filmjében is foglalkozott a Rákosi-korral. Közülük a legismertebbé az 1969-ben készült, de az elkészülte után 10 évig be nem mutatott film, A tanú vált, amely a koncepciós perek dermesztő világát ábrázolta a szatíra eszközeivel. A sokáig csak zárt vetítéseken bemutatott alkotás végül óriási sikert aratott és a mai napig kultuszfilmnek számít.
A Te rongyos élet című filmjét 1983-ban készítette, s bizonyos értelemben A tanú című film ikerdarabjának tekinthető. Ugyanarról a korról beszél, ugyanabból az alkotói álláspontból, ugyanúgy nem hősök, áldozatok vagy bűnösök, hanem a történelmi forgatagba belekeveredett átlagemberek szemszögéből. De ebben a filmben nem a diktatúra rendszerének működési mechanizmusát mutatja be, hanem egyetlen emberi történetre koncentrál.
Bacsó Péter Lucy, a főszereplő alakjában Déry Sári színésznő élettörténetét, tehát egy valós történetet használt fel. A színésznő varietéről varietére vergődött, amíg végre a fővárosba került. Itt is énekesnőként, táncosnőként kereste kenyerét. A negyvenes évek elején viszont már a film is fölfedezte magának, igaz a filmvásznon is csak a gyönyörű, ámde butácska nőt alakíthatta. Pedig akkoriban már klasszikusokat tanult, komoly színész akart lenni.
A nagy szerelme Almássy Miklós gróf lett, az angol betegnek is nevezett Afrika-kutató, Almássy László rokona. A háború végén szeretett bele a katonaszökevény grófba, aki a nyilas behívó elől menekült. Bújtatta a férfit, aztán a háború utolsó hónapjaiban feleségül is ment hozzá. Éppen rosszkor. Színházi karrierje már-már beindult volna, 1951-ben azonban férje családja miatt, mint arisztokratát, kitelepítették. A kitelepítés azt jelentette, hogy az államhatalom a politikai szempontból veszélyesnek minősített (de bűncselekményt el nem követett) személyeket minden előzetes vizsgálat nélkül eltávolította a saját környezetükből, és zárt helyekre (táborokba, pl. Recskre, Kistarcsára, Tiszalökre, Kazincbarcikára) gyűjtötte össze vagy kényszerlakhelyekre telepítette. Déry Sári megúszhatta volna a kitelepítést, ha elválik, de a szerelem erősebb volt. Követte férjét Mádra. A színésznő nyomorúságos körülmények között élt, hatan voltak egy kis szobában. Az útépítésen és a szőlőben dolgozott. Leégette bőrét a nap. Estére már alig volt ereje beszélni is. Megváltást a színház hozhatott volna, és fel is csillant a remény: Mádon akkor építették a kultúrházat. Színjátszó körre volt szükség. Levelet írt egy fővárosi igazgatónak is, küldjön kottákat: fellép a legközelebbi november 7-ei ünnepségen. Akkorra már minden büszkesége elfogyott: mindent megtett volna, hogy közönsége legyen. Közben a fővárosban a színészek levelet írtak a belügyminiszternek, engedjék haza a művészeket. Elutasították őket. Déry Sári 1952-ben halt meg egy olyan betegségben, amibe nem kellett volna belehalnia: vakbélgyulladásban. De az orvos, aki beutalta a kórházba, azt írta a rendes diagnózist kísérő levélbe, hogy valószínűleg csak méhciszta okozza a színésznő fájdalmait.
A film kezdetekor is 1951-ben vagyunk, Sziráky Lucy (Udvaros Dorottya) csinos, ambícióval teli operettszínésznő. Szépen ívelő karrierjét töri keresztbe a kitelepítés. Lucynek (aki a filmben már elvált asszony) volt férje grófi rangja miatt kell elhagynia a fővárost. Számára kétszeresen is nehéz a beilleszkedés a kényszerű, falusi életbe: távol van valódi lételemétől, a színháztól és meg kell küzdenie arisztokrata társai ellenszenvével is, akik betolakodónak tekintik. De Lucy vérbeli színésznő és igazi nő. Hamarosan megtalálja a megfelelő hangot a kitelepítettekhez, az őt csodáló férfiakhoz: a falusi párttitkárhoz, a járási rendőrkapitányhoz. De egyszer csak elege lesz...
A film a szatíra eszközét használja. Helyzetkomikumok, szóviccek sokasága szórakoztat, s eközben, ezektől elválaszthatatlanul emberi drámák bontakoznak ki szemünk előtt, groteszk képtelenségek lendítik előre a cselekményt. Andor Tamás operatőr ironikus beállításokon idézi meg a kor komikumát és rettenetét. Vukán György csúfondáros zenei betétekkel erősíti fel az alaphangulatot.
A film egyszerre szórakoztat, és - ha gondolkodni is hajlandók vagyunk – ismertet meg egy tragikus korszak mindennapjainak egy részletével, amely azonban az érintett emberek számára életük egészének drámai változását jelenti.
