Jeles ünnepeinket – a húsvétot, a karácsonyt – megelőzi egy időszak, melynek során testben és lélekben felkészülünk az ünnepre. Nem véletlen, hogy az advent az adománygyűjtések időszaka is. A cipősdoboz-akciók segítségével sok szegénységben élő kisgyermeket lepnek meg karácsonykor.
Az idei évben a 9.F osztály a Katolikus Karitász ANGYALBATYU kezdeményezéséhez (https://karitasz.hu/orszagos-segelyprogramok/orszagos-ajandekgyujto-akcio) csatlakozott, s így készültek többek között az ünnepre – mert ahogy Márai Sándor is írja, a legközönségesebb, legsivárabb napokon is ünnepet teremthetünk.
Márai Sándor: A hétköznapról és az ünnepről
Nézz utána, hogy minden napból, a legközönségesebb, sivár hétköznapból is ünnepet csinálj, ha pillanatokra is! Egy jóindulatú szóval. Méltányos cselekedettel. Udvarias mozdulattal. Nem kell sok az emberi ünnephez. Minden napba belecsempészhetsz valamilyen varázsos elemet, megajándékozhatod magad egy könyv igazságának negyedórás élményével, valamilyen homályos fogalom megismerésének kielégülésével, környezeted vigasztalásával vagy felderítésével. Az élet gazdagabb lesz, ünnepibb és emberibb, ha megtöltöd a hétköznapok néhány percét a rendkívülivel, az emberivel, a jóindulatúval és az udvariassal; tehát az ünneppel.
És hogy mit gondolnak az osztály tagjai a jótékonyságról és adakozásról?
„Az adományozás szerintem megoldást nyújt rengeteg problémára. Valahol az emberi összetartozás egyik fontos és szép szimbóluma. Anyagi javaink megosztása a nélkülözőkkel (attól függetlenül, hogy ez az adomány nagy vagy kicsi) egy gesztus, amelyet minél többen megteszünk, annál több család problémáját, fájdalmát enyhítjük.”
„Szerintem az adományozás nagyon szép gesztus, jó érzés az adományozónak is. Örülök, hogy a mi osztályunk foglalkozik ezzel, de még jobb lenne, ha többen csatlakoznának. Persze mind tudjuk, hogy ezzel nem váltjuk meg a világot, de szerintem már az is csodálatos, ha mosolyt csalhatunk akár egy ember arcára is.”
„Többeknek kellene beszállniuk, hiszen biztos, hogy mindenkinek van legalább egy tárgya, ami számára felesleges, de más nagyon örülne neki. Akár egy kis aprósággal is örömet lehet szerezni. Szerintem jobb adni, mint kapni.”
„Fontosnak tartom a jótékonyságot. Szerintem mindenképp segítenünk kell másoknak, nem feltétlenül anyagilag. Nagyon örülök, hogy az iskolában ilyen sok jótékonysági kezdeményezés van.”
„Szerintem fontos dolog, építi az osztályközösséget. Együtt teszünk valamit jó cél érdekében. Jó lenne, ha több osztály is bekapcsolódna ezekbe a programokba – akár iskolai szinten is.
Örülök, hogy lehetőségem van az osztályomban erre, egyedül nem biztos, hogy nekiállnék.”
„Többnyire nem tartom magam a jótékonysági akciók, illetve szervezetek hívének, viszont ezek a gyerekeknek szervezett ajándékgyűjtési programok érdekelnek, szívesen segítek bennük amit és amennyit tudok.”
„Az, hogy ilyen lehetőséget nyújt az iskola, nagyon jó képet ad róla mások számára. Osztályszinten adakozni a legjobb dolog, hiszen így sok kicsi téglából építünk védőfalakat mások számára. Jó érzés segíteni másokon.”
„Szerintem szép gesztus az adakozás/adományozás. Mindig jó belegondolni, hogy valakin ezzel segítünk. Nyilván, aki nem tud vagy nem akar, az nem fog adományozni, és ez nem is baj.”
„Véleményem szerint nagyon fontos, hogy segítsünk a rosszabb sorsú embereknek. /…/ Ugyanakkor az is lényeges, hogy ne csak ünnepekkor segítsünk, hanem az év többi napján is. Viszont arra figyelni kell, hogy csak olyan dolgokat adjunk tovább, ami minket is örömmel töltene el.”
„Személy szerint nagyon örülök, hogy van ilyen lehetőség. Úgy gondolom, ha bármivel tudok segíteni, megteszem. /…/ Az, hogy az osztályban ennyien segítünk, számomra megható és szívmelengető.”
