Már a márciusi Svédországi Erasmus-os út óta vártuk ezt a szeptemberi kirándulást Spanyolországba, ahol újra lehetőségünk nyílt találkozni új barátainkkal és persze kiélvezni az itthon régen látott és hiányolt ragyogó napsütést.

Alig egy hét iskolába járás után, szeptember 11.-én, nagyjából hajnali fél egy körül indultunk el a reptérre, fáradtan, de izgatottan várva, hogy mit tarogat számunkra a nap. Nyugodtan mondhatjuk, hogy egész nap utaztunk, kisbusszal Budapestre, repülővel a napsütötte Valenciába, onnan egy rövid várakozás után pedig Ontinyentba vonattal, ahol már várt minket egy kedves apáca nővér és a spanyol diákok egy tanára, akik elvittek minket a város szélén elhelyezkedő iskolába, ahol szállásaink is voltak. Kimerülten foglaltuk el egyszemélyes szobáinkat az iskolában tanító apácák számára fenntartott épületben és hálásak voltunk a tanárnők által javasolt néhány óra pihenőért. Ám ezzel még zárult le a nap, mivel este hétkor elindultunk néhány kedves spanyol tanár kíséretében, hogy találkozzunk az időközben szintén megérkezett svéd diákokkal és együtt elmenjünk enni egy helyi tapas étterembe. Itt néhány óra türelmes várakozás után sikerült kibogozni a rendelés körül keletkezett kisebb káoszt és örömmel fogyasztottuk el vacsoránkat.

Másnap reggel, hétfőn, miután kellemesen megreggeliztük az iskola étkezőjében a spanyol diákok körbevezettek minket az óvoda, az általános iskola és a gimnázium területén. Ez után néhány csapatépítő, bemutatkozós feladat után ebédeltünk, majd pár órát az Erasmus+ programunk témájának szenteltünk, ami egy általunk korábban elsolvasott, angol nyelvű könyv, a "The curious incident of the dog in the night-time" volt. Délután megkóstoltunk egy különleges spanyol hideg frissítőt, az horchata-t, este pedig jellegzetes helyi ételeket kóstolhattunk meg egy kis étteremben.

A keddi napunk jelentős részét a közeli nagyvárosban, Valenciában töltöttük, itt bőven volt arra lehetőségünk, hogy fogalmat szerezzünk a mediterrán ország természeti szépségéről illetve vintage-hangulatú építészetéről, amiről őszintén mondhatom, hogy szinte elvarázsolt minket. A délután folyamán a tengernél is megálltunk és ráérősen élveztük a tökéletes hőmérsékletű vizet. A nyugalmas fürdőzés után a legjobb Activity-képességeinket bevetve győztük meg a pizzázó eladóját, az általunk rendelt néhány pizza biztosan nem kerül 75 euróba :).

Szerdán színjátszás-workshoppal indítottuk a napot, majd csapatokba osztottak minket és megkaptuk a projektfeladatunkat: egy rövid színdarabot kellett készítenünk bizonyos feltételeknek megfelelően, amit pénteken, a hét lezárásaként elő kellett adnunk az iskolába járó alsóbbéveseknek, meg persze egymásnak.

Csütörtökön a város polgármestere volt olyan kedves és személyesen köszöntött minket a városházán és kifejezte büszkeségét és örömét, hogy meglátogattuk őket Ontinyentben, ahol mindig szívesen várnak vissza minket. Ez után tettünk egy látogatást a város történetét bemutató múzeumban, utána pedig körbenéztünk a gyönyörű városban. Még az ott eltöltött napok után sem tudtunk betelni a látvánnyal, a sok pálmafával és a régi, romantikus kis utcácskák látványával. Egy gyors ebéd után az iskolában Xativába utaztunk, ami nagyjából egy órányira volt Ontinyenttől. Itt meghallgattunk egy rövid bemutatót a városka történelméről, majd néhány óra szabadidő után közösen megvacsoráztunk egy magas dombtetőn, ahonnan panorámás kilátás nyílt a lemenő nap fényében fürdő csodálatos városra.

Pénteken, az utolsó közös napunkon előadtuk az általunk megrendezett és betanult tanulságos előadásokat, amit közönségünk, a fiatalabb spanyol tanulók élénk tapssal fogadtak. Ezt követően együtt tekintettük át a hetet, idéztük fel a legszebb pillanatokat, majd sor került a búcsúzkodásra, ami mindannyiunk számára nehéz volt, mégis azt hiszem, hogy legbelül mind örültünk, hogy lassan viszontláthatjuk a családjainkat.

Szombaton visszautaztunk Valenciába, ahol az ifjúsági szálláson leraktuk a bőröndjeinket, majd felfedezőútra indultunk, alaposan bevásároltunk szuvenírekből, még egyszer meglátogattuk a Merkado-t, vagyis a piacot, elmentünk a város szívében elhelyezkedő "Museum of arts and sciences"-be, ami egy természettudományi múzeum, nap végén pedig újfent a tengernél kötöttünk ki, kiélvezve az országban eltöltött utolsó napot. Este fáradtan dőltünk az ágyba és igyekeztünk felkészülni a másnapi kimerítő hazaútra.

A vasárnapi napon elbúcsúztunk az országtól, vetettünk még egy utolsó pillantást a napfényes Spanyolországra, majd nekivágtunk a hosszú és fárasztó útnak vissza Magyarországra.

Számomra a legemlékezetesebb dolog az országgal és az úttal kapcsolatban, amit soha nem fogok elfelejteni, az a képzeletet felülmúló vendégszeretet, az életvidámság és a kedvesség, ami az egész hangulatot mehgatározóvá tette. Ez volt az első olyan ország, ahol ilyen mértékű vidámságot és gondtalanságot tapasztaltam, ami a spanyol emberek lényéből és kultúrájából fakad.

Rengeteg élménnyel gazdagodtunk abban az egy hétben, nagyon sok kedves embert ismertünk meg, akikre még sokáig emlékezni fogunk és azt hiszem mindannyiunk nevében mondhatom, hogy hatalmas hiba lett volna kihagyni! Mindenesetre izgatottan várjuk a jövő májust, amikor újra találkozhatunk az új ismerőseinkkel és mi leszünk ennek a programnak a házigazdái itt Pécsen!

A cikket Barabás Hanna (12. B) írta.

A projektet az Európai Bizottság támogatta. A kiadványban (honlapon) megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.