Dr. Litkei József a PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium és Szakközépiskola közismert és sokak által tisztelt igazgatója volt, akit a megye oktatási életének meghatározó alakjaként tartott számon a szakma. Pályája során több középiskolában töltött be vezető szerepet, tanítványai, tanártársai máig elhivatott és elismert pedagógusként emlékeznek rá.
Pedagógusi életútja földrajz-biológia szakos tanárként indult, intézményünkbe a Leőwey Klára Gimnáziumból érkezett 1988-ban. Igazgatói pályázata, intézményvezetői feladata arra vonatkozott, hogy az akkori Komarov Gimnázium és Szakközépiskolából profilváltással egyetemi gyakorló intézményt hozzon létre.
A PTE Babits Mihály Gyakorló Gimnázium igazgatói posztját nyugdíjazásáig, 1998-ig töltötte be. Tíz év alatt a nevelőtestülettel, az egyetemi tanszékek bevonásával, diákokkal és szülőkkel valóban iskolát teremtett. Olyan intézményvezető volt, aki képes volt arra, hogy egy intézményt ne csak működtessen, hanem folyamatosan fejlesszen is. Képes volt szakmai koncepciót, hosszú távú stratégiát alkotni, de arra is, hogy mindezt lépésekre, napról napra alakuló tevékenységekre bontsa.
A pedagógus szakmát hivatásaként élte meg. Szakmai-pedagógiai, illetve módszertani tudása korszerű, minta- és példaértékű volt, értékorientációja egyértelmű, őszinte, biztos. Sokat követelt, de sokat is adott. Pedagógiai univerzumának középpontjában mindig a tudáselsajátító, gondolkodó, tevékeny, aktívan tanuló gyermek, illetve az ő tanulását segítő, a szakmát élethosszig tartóan tanuló, tudását megosztani kész és képes pedagógus állt. Ezért támogatott és elismert minden diákköri kezdeményezést, publikációt, konferencia-részvételt.
Csendes, mégis határozott személyiségének jellemző vonásai igazgatása alatt mindvégig visszaköszöntek az iskolai hétköznapok és ünnepek napjai során.
Vezetése alatt évről évre javultak az iskola oktatási-nevelési mutatói, új programok jelentek meg, mint például a nem kevés odafigyelést igénylő egyiptomi diákok oktatási programja, de vezetése alatt teljesedtek ki a tudományos és művészeti tevékenységek különböző területei is.
Vajon, ha a pedagógus élete véget ér, kilép az e-világból, elporlad-e vele együtt mindaz a tudás, tapasztalás, amit hosszú évtizedek alatt felhalmozott? Higgyük azt, hogy ameddig az írás, a kép, a hang vagy az egyre fakuló emlékezet őrzi alakját, személyiségét, történeteit, üzeneteit vagy tanításait, addig még velünk marad, mert bennünk él tovább.
a Babits Gimnázium nevelőtestülete nevében Pethőné Nagy Csilla és Rózsahegyi Ágnes
