Az Erasmus+ program az EU talán legjobb kezdeményezése, de az oktatás terén mindenképpen az. A tanármobilitási része különösen hasznos minden gyakorló tanár számára, nem csak azért, mert szakmailag felfrissülhet egy-egy tanfolyam során, hanem azért is, mert közben megismerkedhet hasonló érdeklődésű tanárokkal szerte Európából, és betekinthet a szervező ország életébe is. Nyelvtanárként ezen kívül az is fontos, hogy időről időre célnyelvi környezetben újíthassa meg az ember a tudását.
Ezek, plusz a drámatechnika iránti érdeklődésem miatt választottam a School Education Gateway (https://www.schooleducationgateway.eu/en/pub/index.htm) gazdag kínálatából, ami megfelelt majdnem minden kritériumomnak (mínusz a célnyelvi környezet, de semmi sem tökéletes…). És aztán jött a Covid, így halasztottam egy évet és a következő évben törölték a kurzust a katalógusból. Ezért újratervezés következett, és találtam egy témába vágó kurzust Dublinban. Egyetlen probléma volt vele: a jelentkezés idején nem volt visszaigazolva. Bejelöltem egy kedvenc témámhoz közelálló másikat (megvolt a helyszín, engedmény a témában…). A tanfolyam első napján megjelentem abban a csoportban, ahová elfogadták a jelentkezésemet. Döbbenet: a nevem nem volt a névsorban.
Rövid keresgélés után megtaláltak a dráma csoportban! És elkezdődött az a tanfolyam, aminek minden napja, foglalkozása azt adta, amit ígért, sőt, időnként többet: rendkívül felkészült, dinamikus, empatikus oktatót, releváns tartalmat, példaszerűen felépített és megvalósított tananyagot, nyitott, elfogadó és befogadó, gyorsan közösséggé alakuló résztvevőket.
Tanultunk relaxációs technikákat, koncentráltunk a testünkre és a testbeszédre, figyeltünk a hangunkra, hangmagasságunkra, beszédtempónkra, megtanultuk, hogy a hatékony kommunikáció része a tudatosság és improvizáció, a kezdeményezés és a reakció optimális keveréke, improvizáltunk, játszottunk gondolatokkal, ötletekkel, megoldásokkal, verset írtunk másoktól lopott sorokkal és szavakkal, elsajátítottuk a process drama elemeit. … és most itthon, visszagondolva azon csodálkozom, hogy milyen sok minden belefért öt rövid napba, mégsem tűnt fárasztónak vagy lehengerlőnek.
A másik fontos tanulság az, hogy a dráma itt nem a diákszínjátszást, nem egy színpadi produkció létrehozását jelentette, hiszen a résztvevők között nyelvtanárokon kívül voltak biológia-, földrajz- és történelem-, ének-zene tanárok, óvoda- és múzeumpedagógusok is… a dráma ebben az értelmezésben egy megközelítésmód, amely lehetővé teszi, hogy a tanulókban a tananyagon kívül, és azon túl olyan készségekkel foglalkozzunk, amelyek túlmutatnak a helyes mondatszerkesztésen, a történelmi kronológián vagy a fölkéreg szerkezetén, és a személyiség, az inter- és intraperszonális, tágabban vett kommunikációs készségeket, a kommunikációs készségek fejlesztését szolgálják.
És persze, Dublin. A rengeteg turistával, a vasárnap este a helyi csapatoknak szurkoló, pubokból kicsorduló, hangos, de barátságos tömeggel, a zajos turista attrakciók mögött megbúvó mesés, csendes parkkal, és a mellékutcákban a mindennapjaikat élő helyiekkel, az EPIC múzeummal, amely az ír kivándorlás történetét mutatja be sok-sok interaktív eszköz felhasználásával, és azzal a folyamatosan kísértő, de nagyon is valóságos érzéssel, hogy fogalmam sincs, merre járok, és merre kellene haladnom. Eltévedni Dublinban, vagy a kampuszon, ahol laktam: egy darabig azt hittem, ez egy egyedi és személyes élmény, amíg szégyenlősen be nem vallottuk egymásnak egy csoporttársammal, hogy napok óta keressük, hogy merre az arra. Térkép, telefon, biciklifutár útbaigazítása mind keveset segített, de a negyedik napon már felsejlett a helyes irány. Igaz, hogy az ötödik nap, és a Glendalough Nemzeti Park és történelmi emlékhely után már csak a repülőteret kellett megtalálni.
Mindent összegezve: mindenkinek köszönöm, aki lehetővé tette, hogy a hasznos, érdekes, izgalmas és kellemes ilyen ritka ötvözetében vehettem részt, és mindenkinek azt tanácsolom, hogy keressen és találjon magának egy olyan Erasmus+ továbbképzést, amely új tudást, ötleteket, energiákat, barátokat, élményeket nyújt, és ne féljen, ha a nyelvtudása korlátozott: a görög múzeumpedagógusok is remekül boldogultak.
A projektet az Európai Bizottság támogatta. A kiadványban (honlapon) megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság nézeteit.
