Nyolcadikosként is részt vettem a „Korkóstoló” szakkörön, viszont idén már mint B Babitsos diák voltam tagja a foglalkozásoknak. Öröm volt látni, hogy az ebben a tanévben érkező nyolcadikosok mennyire élvezték az összes programot, hisz – most már én is tudom – rengeteg előkészület, munka eredménye volt az, hogy ez a projekt létrejöhetett.
Nekem, és szerintem a csoport tagjainak is, a pesti kirándulás volt az egyik legkedvesebb élményünk.
Korán reggel indultunk a pályaudvarról. A gyorsan elrepülő 3 órás út csendben telt el, hisz mindenki még félálomban volt, vagy netán próbált visszaaludni egy röpke órácskára. Amint a társaság ébredezni kezdett, kicsit erősödött a hangerő, mivel mindenki izgatottan várta, hogy megérkezzünk a fővárosba. A vonatról leszállva metróval, majd villamossal indultunk az első helyszínre. Fél óra plusz egy negyedórás lépcsőzés után megérkeztünk a Kiscelli Múzeumba. A múzeum tele volt gyönyörűségekkel: rengeteg festmény, tárgy és térkép mutatta be a főváros történetét. Itt két csoportra oszlottunk, az egyik csoport megtekinthette a felső emeleti és a földszinti kiállítást, míg a másik csoport a nyomdatörténet értékes darabjával, egy Columbia típusú nyomdagéppel ismerkedett, amellyel az 1848-as forradalom során a Landerer és Heckenast nyomdában a 12 pontot nyomtatták. Mi egy nyomdász segítségével kinyomtathattuk a Nemzeti dalt, és akár farkasokat vagy különböző szimbólumokat is festhettünk, nyomtathattunk a megadott feladat szerint.
Ezek után kaptunk egy kis időt, hogy még egyszer körbejárjuk az épület tereit, majd indulhattunk is a következő helyszínre, a Stelázsi vendéglőbe. Hisz az idő már dél fele járt, és a reggelije elfogyasztása ellenére is éhes volt mindenki.
Miután megettük a finom ebédet, indultunk a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumba. Ehhez a kiállításhoz nem kértünk vezetést, így Engel Mária tanárnő mesélt az időrendben berendezett kiállítási helyszínekről. Rengeteg bábu szemléltette a múlt századi takarítónő vagy esetleg szakács kinézetét. Izgatottan töltöttük ki az útközben megjelenő kis kvízeket, amik természetesen mindig maximum pontszámot adtak nekünk. Régi tárgyak sorakoztak az utolsó teremben: szivarok, sapkák, cipők, sőt alkoholos üvegek is álltak egy-egy vitrin mögött.
Következő helyszínünk a budai várnegyed volt, amelynek a teraszáról csodálatos kilátás nyílt a városra. Sajnos nagyon kellett már sietnünk, hogy elérjük a vonatunk, ezért sok időt nem tölthettünk ott.
A hazaúton fáradtak voltunk, csendben beszélgetettünk, olvastunk vagy aludtunk.
A kirándulás sok élménnyel és tapasztalattal bővítette mind a nyolcadikosok, mind a kilencedikesek életét. Szerintem még tanáraink is tanultak néhány új dolgot.
