A Sokszínű művészet – kreatív művészeti program részeként a budapesti Magyar Zene Házába látogattak el a pályázaton részt vevő énekkel, zenével és képzőművészettel foglalkozó tehetséges tanulóink, ahol egy interaktív sétán ismerkedtek meg az épülettel és programjaival, majd megnézhették a „Hangdimenziók – zenei utazások térben is időben” című állandó kiállítását.
Élményeikről Rostás Dóra 11. E osztályos tanuló számol be röviden:
„2023 április 5-én egy pályázat keretében Budapestre utaztunk iskolánk énekkel, zenével és képzőművészettel foglalkozó, a pályázatban részt vevő tanulóival. A kórus és a rajzszakkör tagjaiként a korai indulás ellenére, izgatottan keltünk fel, mert nagyon vártuk, mit hoz majd a nap. Úton a főváros felé élveztük egymás társaságát, csapatépítő játékokat játszottunk és természetesen elmaradhatatlan volt, hogy zenét hallgatva hangolódtunk egymásra.
Amikor felértünk a Városligetbe, a buszról leszállva megláttuk a szerintem eddig látott egyik leggyönyörűbb épületet, a Magyar Zene Házát. Az épület már építészetileg elvarázsolja az embert, és azt érezteti, mintha egy tündérmesébe csöppent volna. Elkapott ez az érzés, és úgy éreztem, mintha álmodnék, a természet és az ember alkotta mesterséges mindennapok között egy vékony határon táncolnék. Ekkor még be sem léptünk az épületbe. Az érzéseim csak felerősödtek az ajtók kinyílása után és szinte tátva maradt a szám, alig hittem el, amit láttam.
Művészként nekem ez a ház olyan volt, mint belépni a zene szívébe. A természet, az érzelmek, az ember alkotta világ és minden, ami egy ember számára fontos lehet, teljes harmóniában működött együtt.
Az épületséta során volt lehetőségünk megnézni, mi rejtőzik a színfalak mögött, a koncerttermeket. Egy életre szóló élmény volt a lelkünknek, amikor megengedték, hogy az egyik koncertteremben énekeljünk. Óriási élmény volt mindannyiunk számára, de még közel sem volt vége. Bemehettünk a Magyar Zene Házának egyik állandó kiállítására, ami egy kalandos másfél órához vezetett. Ennek a zenetörténeti kiállításnak lényege a hang és a vizuális ingerek harmonizálása volt. Mindenki kapott egy fejhallgatót, és amerre nézett úgy változtak a hangok, egy felismerő lézerfény segítségével. Legtöbbünknek ez volt a nap fénypontja! Egy leírhatatlan élménnyel, érzéssel gazdagodtunk.
Mikor végigértünk a kiállításon, elsétáltunk egy finom ebéd reményében egy kis étterem felé, ahol tárt karokkal vártak minket. Itt mindenki egy baráti beszélgetés során, ízletes ebéd közben tartott egy kis élménybeszámolót.
Végül újra buszra szálltunk és boldogan, élményekkel gazdagodva indultunk haza Pécsre.”
Fotók: Horgas Karina, Balásy Szabolcs
