2022. szeptember első felében németországi, dammei partneriskolánk diákjait és kísérőtanáraikat köszönthettük ismét Pécsett, akiket Muráth Eszter tanárnő 10.C és Jaszenovics Sándor tanár úr 11.C osztálya láttak vendégül.

Nagyon büszkék vagyunk a két iskola és két ország együttműködésére, hiszen idén már 20. alkalommal került sor a diákcserére. Ez alkalomból Zag Gábor alpolgármester úr is köszöntötte a német csoportot a Polgármesteri Hivatalban.

A 36 német tanuló és kísérőik, Sabine Nieberding és Michael Hansen igazgatóhelyettesek 3 év kihagyás után 9 napot töltöttek el városunkban. Itt tartózkodásuk alatt kirándulásokkal, nevezetességek megtekintésével, mondák, történelmi vonatkozások megismerésével töltötték napjaikat. Ami nekünk természetes környezet, stílus, kultúra, az a Damméból – Alsószászországból – érkező diákoknak újdonság volt. Lehet, hogy sok magyar diák számára sem ismert minden hazai helyszín, most nekik is lehetőségük nyílt Pécs és környékének alaposabb megismerésére.

Programunkban kiemelt szerepet játszott a magyar borkultúra megismerése és megismertetése a német partnerekkel: pincelátogatáson vettünk részt a Bock Pincészetben, felkerestük a Villánykövesdi Történelmi Pincesort, a siklósi várat és a máriagyűdi kegytemplomot. Diákjaink német nyelvű előadásokkal készültek. A magyar borkultúrával kapcsolatos program kifejezetten a német fél kérésére került megrendezésre. Az ő régiójukban nem jellemző ez a fajta borkultúra.

Projektnapunkon a német drámairodalommal ismerkedtek a tanulók színészek (Frank Ildikó Eszter színművésznő irányításával) segítségével német nyelven, interaktív előadásban vettek részt, mely impulzusként szolgált a német nyelvű közös projektnek, melynek témája a színház és a balladák voltak. A program helyszíne a Balokány-liget, Pepita közösségi tér volt. Ezen a napon házbejáráson is voltunk a Kodály Központban, és ellátogattunk a Zsolnay Negyedbe is.

A program lezárásaként az utolsó napon a tanulók a szülői esten mutatták be, hogy mi mindennel foglalkoztak ezalatt az egy hét alatt.

Köszönjük az Iskolavezetésnek, a Babits Alapítványnak, a 10.C és a 11.C osztályok szülői közösségének, gimnáziumunk tanárainak, a Pepita Közösségi Tér és A Balokány-ligetért Egyesület, valamint az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottság támogatását, áldozatvállalását, együttműködését!

 

Német munkaközösség

A tanulók élményei alapján készült képes videó-összeállítás:

Képek megtekinthetőek itt: https://babits.pte.hu/galeriak/nemet_cserediakok

A programokról a fotókat a résztvevő diákok, tanárok és Hatházi-Müller Andrea készítették. A fotostoryt Rónaky Miklós és Kárner Máté 11. C osztályos tanulók készítették.

Diákbeszámolók a német cserekapcsolatról:

Mi jut eszedbe először, ha meghallod azt a szót, hogy "csereprogram"? Az elmúlt egy hétben kétféle emberrel találkoztam: az egyik, aki szerint ez az egész annyiból áll, hogy egy idegen gyereket kell egy hétig a lakásban kerülgetni, enni adni neki, és foglalkozni vele. A másik típus, aki úgy vélekedik, hogy ez egy hatalmas kaland, lehetőségek tárháza, új élményeket és kihívásokat jelent. Nos, én az utóbbival érték egyet.

Az elmúlt egy hétben lehetőségem nyílt részt venni egy különleges utazáson, viszont az érdekesség, hogy itt most nem én utaztam. Múlt héten szerda este egy cserediáklány érkezett hozzánk, egyenesen Damméból, Németországból. Eleinte kicsit féltem, milyen lesz, hogy fogunk beszélni, mit fogok vele kezdeni, de már az első találkozásnál nagyon megkedveltük egymást, nagyon barátságos és szimpatikus volt. Elhozta magával egész Németországot az otthonunkba. Új kultúrát, mentalitást, életszemléletet tanulhattunk tőle pár nap alatt, és ő is megismerhette Magyarországot egy igazi helyi szemével. Nagyon jól beilleszkedett a hétköznapokba is, semmi sem okozott problémát számára. Reggelente együtt reggeliztünk, majd közösen sétáltunk el az iskolához, közben nagyokat beszélgettünk, nevetgéltünk, viccelődtünk. A kommunikáció sem okozott problémát. Németül, angolul, kézzel-lábbal, de valahogy megértettük magunkat egymással. Néha még kifejezetten vicces szituációk is kialakultak a nyelvkülönbségek miatt, de mindig megértettük, mit akar mondani a másik. Kifejezetten élveztem ezt a kihívást. Délelőttönként kirándultunk az osztállyal, délutánonként és hétvégén pedig közösen találtunk ki programokat, mihez lenne kedvünk. Körbejártuk egész Pécset, szerencsémre nagyon érdeklődő volt, nem akadt meg az Árkádnál, minden érdekelte. A legjobb az volt, hogy ezáltal az egész által nem csak a német cserediákomat ismerhettem meg, az osztálytársaimhoz is közelebb kerültem. Olyan emberekkel beszéltem, akikkel azelőtt még soha, közösen szerveztünk programokat a németeknek, és egy osztálybuliban is részt vettünk szombat este, ami fantasztikus élmény volt! Igazi csapattá kovácsolódtunk ez alatt az egy hét alatt, a közös kihívás összehozott mindenkit. Esténként körbeültük a családdal az asztalt, és kifaggattuk a lányt az életéről, szokásairól, gondolatairól Németországban. Nagyon kedves volt, mindenre mosolyogva válaszolt. Sajnos, mint mindennek, ennek is egyszer vége lett, és csütörtök reggel, egy nagy közös iskolai reggeli után könnyes szemmel vettünk búcsút az iskolaudvaron várakozó busz előtt. Sokak el is sírták magukat, mi meg csak álltunk és reménykedtünk, hogy nem örömükben sírnak.:)

Ez a csereprogram rengeteg mindent adott számomra. Új ismereteket, barátokat, élményeket, tapasztalatokat szereztem ezáltal, felelősséget tanított, és kipróbálhattam, hogy boldogulnék a nagyvilágban, idegen emberek között. És meglepetésemre nem csak az idegennyelvi készségem fejlődött, a magyar beszélgetésekben és kommunikációban is sokkal magabiztosabb lettem. Bevallom, igen, néha kicsit nehéz volt és kimerítő, de semmiért nem cserélném el ezt a fantasztikus élményt! Mindenkinek csak ajánlani tudom, hisz mindenkinek ad valami különleges élményt, ami saját, egyetlen és megismételhetetlen! Köszönöm szépen a 11.c nevében a tanáraimnak és az iskolának, hogy lehetővé tették ezt számunkra!

Szász Aliz Mirabella (11. C)

 

Eddigi tanulmányaim során először vehettem részt cserekapcsolatban, mely révén nem csak a nyelvtudásunk fejlődött, hanem új barátságokat tudtunk kialakítani.  

Rengeteg közös programban vehettünk részt közösen, így jobban meg tudtuk egymást ismerni. Ez egy különleges alkalom volt, mert a 10. és a 11. osztály egyszerre fogadta cserepartnereit. Így közel 100-an vettünk részt a programokban. Először elrettentően hangozhat ez a nagy létszám, de szerintem ez egy jó lehetőség volt, hogy nem csak a fiatalabb évfolyamot, hanem azok cserepartnereit is megismerhettük, kikkel már volt szerencsénk találkozni németországi kirándulásunk alatt, így a csapatépítő játékokon könnyen el tudtunk beszélgetni egymással. Ilyen volt a keddi projektnapunk is, amikor a Kodály Központ megtekintése után, az épület előtt színdarabokat adhattunk elő egymásnak. Először a balladákkal ismerkedtünk meg egy kiselőadáson, majd mind az öt csapat választhatott egy művet, melyet feldolgozott és előadott. A közös felkészülés nagyon jó szórakozás volt, hisz mindenki megismerte kicsit a másikat, és közben sokat nevettünk. A legjobb mégis az volt, mikor megnéztük egymás jobbnál jobb szórakoztató előadásait. 

Ezek a programok azért is jók, mert egyaránt szórakozhatunk és tanulhatunk is a kultúránkról, és persze gyakorolhatjuk a német nyelvet. A másik hasznos program szerintem a Zsolnay Kulturális Negyed volt. Kis csoportokban jártuk be a negyed egész területét. Különböző kiállításokat, gyűjteményeket és mauzóleumokat tekintettünk meg. A német diákok számára különösen lenyűgöző volt a sok gyönyörű porcelán dísztárgy, melyeket közösen tudtunk megnézni. Mégis a legérdekesebb az volt, amikor a híres keménycukorka gyártásával ismerkedtünk meg, és finomabbnál finomabb édességeket vehettünk és kóstolhattunk.  

Összességében ez az egy hét nagyon hasznos és érdekes volt, sokat tanultunk egymásról és egymástól, és a színes programok még izgalmasabbá tették a cserekapcsolatot. 

Palatinus Brigitta (11. C)